Néha várni kell!

Néha a sötét örökkévalónak tűnik….
Néha úgy érezheted hogy beleragadtál a semmi csapdájába..
Változást szeretnél, 
a dolgok magukba omlanak,  
nincs növekedés.
Minden mozdulatlan…
Néha várni kell még akkor is, ha nincs hozzá kedved. 
Légüres térben várakozás közbeni, végzetérzés.
Mintha a saját lelked hagyott volna el…
A  megsemmisülésszerű élmény hatására, 
nullpontba zsugorodott lelked
legbenső pontjában, 
megjelenik egy apró szikra,  
és visszahoz...
Az istenrész bennedd  ismét fénnyé válik….
A semmi burka megreped, 
és te újra megszületsz…
Ismét látod a napot,
érzed a langyos esőt a bőrödön, 
a szelet az arcodon,
az életetvágyat magadban…
Így múlik el minden lelkedben dúló,
elszenvedett szégyen…
Más lettél…

Kevesebbet akarsz tudni,
többet érezni…
Intim közösségben élni,
csak  értékes kapcsolatokat ápolni,   
több alázatot gyakorolni…
elfogadóan, csöndesen szeretni….
Megtanulod értékelni,  a mozdulatlan,
magukba omló időszakaidat…
Megtanulod értékelni a semmibe roskadó lelkedet…
Megérted hogy mi miért történik,
hogy minden nullpontnyi érzést,
újjászületés követ..
hogy a sötétnek, és örökkévalónak érzett időszak,
nem más, mint a benned lévő megújulás csírája 
Főnixmadárként
hamvaidból születsz újjá  ismét, 
és ismét újjá…

Erősen szabadon...

(Vimláti Ilda)